Birodalmi elnök
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
.svg)
.svg)
A birodalmi elnök (németül: Reichspräsident) a Német Birodalom államfői pozíciója volt 1919-től 1934-ig, illetve 1945 májusában. A hivatalt az átmeneti birodalmi főhatalomról szóló törvény (Gesetz über die vorläufige Reichsgewalt) hozta létre 1919. február 10-étől, majd a weimari alkotmány megerősítette 1919. augusztus 11-én.
A nép közvetlenül választotta hét évre; egy újraválasztásra volt lehetőség. Ez az előírás vezetett Hindenburg újraválasztásához. Ezen felül a birodalmi elnök a haderők főparancsnoka volt, ő nevezhette ki és meneszthette a birodalmi kancellárt (Reichskanzler), feloszlathatta törvényhozást, a Reichstag-ot. A birodalmi elnök 1919–1923 között és mindenek előtt 1930-tól kiegészítette, illetve nagyrészt helyettesítette a Reichstag törvényhozását rendeleti kormányzással.
Az alkotmány értelmében a birodalmi elnök sokkal erősebb hatalmi pozícióban volt és szélesebb jogkörökkel rendelkezhetett, mint akár a kancellár, akár a Reichstag, gyakorlatilag mind a kancellár, mind a Reichstag alárendelt helyzetben voltak az államfőhöz képest. Ebből az okból kifolyólag utólag erőteljesen bírálták a birodalmi elnök szerepét a politikai rendszerben, mert a Reichspräsident gyakorlatilag az 1918-ban megszűnt Német Császárság uralkodói jogköreit birtokolta, ezért az Ersatzkaiser (pótcsászár) kifejezéssel illettek. A Német Szövetségi Köztársaság 1949-es alaptörvénye a szövetségi elnök jogkörét tudatosan, különös tekintettel a weimari köztársaság tapasztalataira, csökkentette.
Az 1919-es közvetett, a weimari nemzetgyűlés által lefolytatott elnökválasztás során a szociáldemokrata Friedrich Ebert került az állam élére, párt nélküli utódja, Paul von Hindenburg mind az 1925-ös, mind az 1932-es birodalmi elnökválasztást megnyerte. Hindenburg 1934-es halála után Adolf Hitler birodalmi kancellár vette át a birodalmi elnök funkcióit, amit a német államfőről szóló népszavazás által megerősített. Ezáltal igénybe vette a legfőbb bírói hatalmat. Végrendeletében öngyilkossága előtt Karl Dönitzet jelölte birodalmi elnöknek, aki a hivatalt letartóztatásáig, három héten keresztül vezette.
Németország birodalmi elnökeinek listája
[szerkesztés]| # | Kép | Elnök | Hivatal kezdete | Hivatal vége | Párt |
|---|---|---|---|---|---|
| 1. |  |
Friedrich Ebert (1871-1925) | 1919. február 11. | 1925. február 28. | SPD |
| – |  |
Hans Luther (1879-1962) Megbízott elnök |
1925. február 28. | 1925. március 12. | Pártnélküli |
| – |  |
Walter Simons (1861-1937) Megbízott elnök |
1925. március 12. | 1925. május 12. | Pártnélküli |
| 2. |  |
Tábornagy Paul von Hindenburg (1847-1934) |
1925. május 12. | 1934. augusztus 2. | Pártnélküli |
| 3. |  |
Adolf Hitler (1889-1945) Führer und Reichskanzler |
1934. augusztus 2. | 1945. április 30. | NSDAP |
| 4. |  |
Nagyadmirális Karl Dönitz (1891-1980) |
1945. április 30. | 1945. május 23. | NSDAP |